A ZongZong egy egyszerű frusztrációval kezdődött: minden zongzi, amit Londonban vásárolhattunk, lefagyott, és semmi sem hasonlított az otthonihoz. Így hát elkezdtük becsomagolni a sajátunkat.
A konyha
Élelmiszerműhely a Canary Wharf közelében
Konyhánk egy bejegyzett élelmiszer-műhely, néhány percre Canary Wharf-tól, London keleti oldalán. Ez nem étterem és nem gyár: gőzösök, hosszú asztalok és egy olyan rutin, amely a DLR előtt kezdődik.
A nap az egyik napról a másikra beázott levelekkel kezdődik, majd a rizzsel, majd a pácolt sertéshússal kezdődik. Délelőtt már indulnak az első gőzösök, és az egész utca bambuszlevél- és szójaillatú. Kora délutánra a dobozokat becsomagolják, és elindulnak a városon keresztül.
Szándékosan úgy döntöttünk, hogy kicsik maradunk. Minden zongzi egy pár kézen halad át, és az, aki becsomagolta, meg tudja mondani, hogy a sárgája egyenesen ült-e, és hogy a zsinór elég feszes-e.
Friss, soha nem fagyasztott
Miért a frissesség a lényeg
A zongzi többnyire rizs, a nyálkás rizs pedig megbocsáthatatlan. Fagyassza le, és a keményítő kristályosodik; melegítsük fel, és egy szemcsés közepét kapunk, amelynek széle átázott. A levél aroma, amely a rizs levélbe csomagolásának teljes oka, szinte semmivé válik.
Aznap reggel párolva a rizs fényes és finoman rágható, a sertéshas kés nélkül is ad, a sózott sárgája pedig inkább homokos és gazdag, mint krétás. Ez a különbség az, amit eladunk. Emiatt a kisteherautónk csak oda megy, ahová még aznap eljuthat – és mindenki más számára miért inkább hűtjük, mint megfagyni.
A maradék három napig eláll a hűtőszekrényben, és gyönyörűen párolódik. Ha le kell fagyasztania, tegye meg otthon – egy otthoni fagyasztó és egy gyors újragőzölés kedvesebb, mint egy hónap szállítási konténerben.
Jelenleg országos közzététel
Ugyanaz a reggeli tétel, az ajtóhoz hűtve
Évek óta a válasz a „postázol?” nem volt, mert a fagyott zongzit nem adnánk rá a nevünkre. Aztán megtaláltuk a módját, hogy betartsuk a szavunkat: mindegyiket hajnalban megpároljuk, gyorsan lehűtjük, a levelébe vákuumzárjuk és jégakkukkal megpakolva, majd nyomon követett másnapi futárral elküldjük. Nincs tartósítószer, semmi fagyasztott. Hűtsük le, amikor megérkezik, fogyasszuk el 24 órán belül, vagy fagyasszuk le magunk – a levél íze van, nem a fagyasztóé.
Ez a rés nem lustaság – ez az áztatás. A leveleknek és a rizsnek éjszakára van szüksége.
Levél, rizs, pác
Három összetevő, ami mindent eldönt
A levelek
Szárított bambuszlevelek, egy éjszakán át áztatjuk, és rövid ideig pároljuk, hogy rugalmassá váljanak, és felszabadítsák a zöld, teaszerű illatot. Mindegyiket kézzel öblítjük le, és minden töredezettet elutasítunk – a szakadt levél szivárgó zongzit jelent.
A rizs
Rövid szemű, nyálkás rizs, órákig áztatva, amíg a szemek gömbölyűek, de még mindig szétválnak. Ízletes zongzihoz szójával, rizsborral és kevés cukorral dobjuk fel; édeseknél fehérre hagyjuk, hogy fényes legyen a töltelék.
A pác
Sertéshas és borda ül egy éjszakán át világos és sötét szójában, Shaoxing borban, gyömbérben és egy suttogásban öt fűszerben. Semmit sem főzünk előre: a hús a levél belsejében fejeződik be, így a leve a rizsbe kerül.
Ha megkóstolja a levelet, elvégeztük a dolgunkat. Ha megkóstolja a fagyasztót, mi nem.
A szabály a konyhánk falán
Az aláírás
Meigancai, Zhejiangtól az E14-ig
A meigancai mustárzöld, amelyet sóztak, erjesztettek és a napon szárítottak, amíg majdnem elfeketednek, és melasz- és szénaillatúak. Zhejiangban ez az otthoni főzés íze: sertéshússal párolva, laposkenyérbe sütve, és – egyes családokban – zongziba csomagolva.
A miénk a zöldeket csontos sertésbordával és egy egész gesztenyével párosítja. A borda mélyebb, tisztább sertésízt ad, mint a hasa önmagában; a meigancai felszívja a zsírt és édeské és földessé válik; a gesztenye mindent megpuhít. Ez az a zongzi, akiért visszajönnek, és akire a legbüszkébbek vagyunk.
A meigancai-t egyetlen Zhejiang-i szállítótól vásároljuk, és háromszor öblítjük le, mielőtt a rizs közelébe kerülne. Édes és sós ízűnek kell lennie, soha ne legyen kavicsos.